Akár rendszeres internetezők vagyunk, akár nem, be kell látnunk, hogy az internet – éppúgy, mint minden korszakos találmány – villámgyorsan hódított teret magának.
Szinte pillanatok alatt alakította ki azt az új kommunikációs közeget, amiben a mai gyerekek éppolyan otthonosan mozognak, mint ahogy szüleik és nagyszüleik bekapcsolják a tévét, vagy felcsavarják a rádiót.
Az internetezés egyszerre nyújt a gyereknek szórakozási és tanulási lehetőséget. Ráadásul rendelkezik azzal a – korábban elképzelhetetlen – előnnyel, hogy alkalmat ad a barátkozásra, kapcsolatteremtésre, egyszóval közvetlenül, pusztán a létével közösséget teremt. Ez az előny hátrány is egyben: az információ korlátlan, és főleg arctalan világában gyermekünk bárkivel és bármivel összefuthat anélkül, hogy tudatában lenne, veszély fenyegeti. A szülő feladata és felelőssége, hogy (akárcsak a „valóságban”) megtanítsa gyermekét tájékozódni az e-univerzumban, segítsen neki elkerülni a veszélyt, és mellette álljon, ha valami mégis rosszul sül el.


































